Láthatóak a jazzklubok képei, de az afro-amerikai kultúra pozitív figyelembevétele nélkül, és csak a fehér emberekre koncentrálnak.
Más csoportok azonban azzal érveltek, hogy a film esztétikájában felülmúlta a hitelesség árát. Így figyelmen kívül hagyva a szenvedélyt vagy a történetszálat, amelyet ez a darab megpróbált ábrázolni. Sőt, azt állítják, hogy története még mindig analógiába temetkezik, érzelmi történetét pedig még nem mondták el.
A film drámai esszenciája olyan forgatókönyvet próbál megalkotni, amelyben az egyénnek sokat kell áldoznia a kilépési és karriercélok tekintetében, hogy elérje céljait. Eljön a pillanat, amikor az embernek döntenie kell szerelme és személyes törekvései között. Így egy újabb ponthoz juthatunk el, ahol feláldozzuk kapcsolatainkat vagy boldogságunkat a siker érdekében.