A pszichológusok általában támogatják a gyengéd szülői nevelést. Hangsúlyozzák az érzelmi fejlődésre gyakorolt előnyeit. Összhangban van a gyermekek fejlődésével kapcsolatos kutatásokkal és a szülői nevelés együttérző megközelítésének fontosságával.
A pozitív szülői nevelés és a gyengéd szülői nevelés sok hasonlóságot mutat. Olyan szempontokat foglal magában, mint a tisztelet, az empátia és a pozitív megerősítés. A gyengéd szülői nevelés azonban nagyobb hangsúlyt fektet a gyermek érzelmeinek és szükségleteinek megértésére.
A gyengéd szülői nevelésben a következmények logikusak vagy természetesek. A természetes következmények a gyermek cselekedeteinek közvetlen következményei, míg a logikus következményeket a szülők valósítják meg.
A gyengéd szülői nevelés másik neve a „tisztelő szülői nevelés”, amely rávilágít arra, hogy a gyerekekkel tisztelettel és megértéssel kell bánni.
Egyes kritikusok azzal érvelnek, hogy a gyengéd szülői nevelés időigényes és kihívásokkal teli lehet. A hagyományosabb megközelítéseket kedvelők túlságosan engedékenynek vagy fegyelmezetlennek is érezhetik.
Vannak, akik úgy vélik, hogy szigorúbb és hagyományosabb módszerekre van szükség a kontroll fenntartásához és az engedelmesség biztosításához. Ez a nézeteltérés gyakran a fegyelemről alkotott eltérő hiedelmekből fakad.
A leghatékonyabb nevelési stílus általában az elhanyagolás vagy a nem érintett. Ha a szülők nem kötődnek egymáshoz, és kevés útmutatást vagy figyelmet fordítanak gyermekeikre, az bizonyos viselkedési problémákat okozhat.
A gyengéd szülői nevelés kritikája magában foglalja azt az aggodalmat, hogy esetleg nem biztosít kellő struktúrát vagy fegyelmet. Sőt, egyesek úgy vélik, hogy ez elkényeztetett vagy fegyelmezetlen gyerekekhez vezet.